Nem azért vagy potyautas, mert nem látsz. Talán azért, mert önmagadat tartod rejtve.
Régóta a fedélzeten vagy. Hallgatod a beszélgetéseket, figyelsz és gondolkodsz. Mégsem lépsz igazán közéjük.
Talán látod a fényt a fedélzeten és a horizontot. Mégis a hajó gyomrában maradsz.
A Bárka továbbhalad. Senkit nem dob a vízbe. Meghív. Nem büntetésre, hanem találkozásra.
A Bárkán mindenki láthatóvá válhat. A csendes utasokból útitársak lesznek. Az útitársakból pedig társak az úton.
Gyere fel a fedélzetre. Nézd a horizontot. Talán soha nem voltál vak. Talán csak túl sokáig kerülted, hogy megmutasd magad.
